A Papifrankó megszűnéséről

A langymeleg liberális közélet kedvelt üdvöskéje, Hodász András atya – a maga sajátos jópofiskodó, szentimentális stílusában – március 21-i utolsó (?!) videójában közölte a nagyérdeművel: végleg megszűnik a Papifrankó csatorna, melynek fő oka saját maga. Végre egy kis egészséges önszembesítés, gondolhatnánk. De persze most is csalódnunk kell, ugyanis a dolog lényege ismét mellőzésre került. Mi azonban az igazság szikéjével könyörtelenül belevágunk és lehatolunk a jelenség gyökeréig, téve mindezt a gyógyítás szándékával. Simon Gábor atya már készített egy – egyébiránt kiváló – videót a Hodász jelenségről.[1] Mi is megtesszük a magunk megjegyzéseit, új, releváns szempontokkal kiegészítve azt.

Mindenekelőtt egyértelműen leszögezhetjük, hogy a csatorna megszűnése módfelett örvendetes esemény, több szempontból is. Egyrészt végre talán világossá vált az atya előtt is – még ha ezt saját magának sem meri bevallani – hogy naiv idealizmusa végérvényesen zátonyra futott. Az általa megcélzott, legjobb esetben is agnosztikus, fogyasztói idiótákból, szubjektivista liberálisokból és kétbites primitív tömegemberekből álló társaságot, ez a „fiatalos-laza-jópofa blabla” stílus sem hozta közelebb a hithez, pláne nem a valódi katolikus hithez. Itt ki is pukkant a modernista buborék és az az utópista és a hittel szemben totálisan indifferens látásmód, mely nemcsak a Hodász féle poszt-vatikáni papságot jellemzi, hanem a zsinatista-boomer püspöki kar jelentős részét (98%) is. Nincs min csodálkozni: ócska bóvli áruval, lejárt szavatosságú zsinati eszmékkel komoly embereket nem lehet megfogni, komolytalanokat is csak ideiglenesen (amíg nem találnak jobbat/mást). A búcsúvideóban is végig ez a már-már hihetetlen naivitás és a baloldali retorika kart karba öltve vagdalkozik az internet népének meg nem értésén, rosszindulatán, a párbeszéd elutasításán és siránkozik ezen „feltétlen érték” elhalványulásán és ennek folyományaként, a „sötét középkori barbarizmus” felemelkedésén.[2] Voltaire és felvilágosodott elvbarátai elégedetten csettintenének ennek hallatán.

A másik dolog maga Hodász András atya személye. Saját maga írta alá azt, hogy alkalmatlan lelki vezetőnek, hiszen egy olyan – mentálisan labilis, feltűnési viszketegségtől szenvedő, nárcisztikus – személy, aki maga is pszichológus segítségére szorul, az hogyan lehetne másoknak stabil lelki támasza, pláne lelki atyja? Ráadásul mindezt az ősellenség liberális-cinikus főbuzeráns Osváth Zsolt műsorában kell ország-világ tudomására hoznia. Ez volt talán a Papifrankó működésének legcringébb epizódja, de sajnos korántsem az egyetlen. A teljesség igénye nélkül, csak röviden néhány példa, a kapitális baklövések sorozatából:

2020-ban az index nevű liberális szennyfórum megszűnésekor – mely közismert volt sorozatos keresztényellenes megnyilvánulásairól – Hodász atya krokodilkönnyeket hullatva siratta ezt a pluralitás (sic!) elleni merényletet, és mert „vereséget szenvedünk kereszténységünkben, mert elmulasztottuk a párbeszédet, a jézusi utat. Vére rajtunk.”[3] Katolikus papként nehéz lenne ennél kínosabb megjegyzést tenni, különösen arra való tekintettel, hogy Jézus Krisztus teljesen máshogyan értelmezte a párbeszédet, különösen az ellenséggel kapcsolatban: „Távozz, Sátán! Mert írva van:Uradat, Istenedet imádd,és csak neki szolgálj.” (Mt 4,10). A gonosszal és képviselőivel szemben nincs helye párbeszédnek, csak elutasításnak és harcnak!

Hodász atyát feltűnési viszketegsége (melyet ő evangelizáció néven ismer) belevitte az internet legsötétebb pöcegödrébe: a baloldali megmondóemberek által irányított vitaműsorokba. Ezek közül különösen kettő vált ismertté. A már említett Zshowtime adás mellett[4] egy másik prominens homoszexuális és szélsőségesen baloldali provokátor, Gulyás Márton, partizán című műsorában égette le magát és – hivatalából adódóan – a katolikus papságot és hitet egyaránt.[5] Itt és most nem fogjuk összefoglalni a két műsort, ezt a hálátlan feladatot a nyájas olvasókra bízzuk. Csak annyit jegyzünk meg sommásan: a két videó iskolapéldája annak, amikor a felkészült és cinikus rosszindulat fölényes győzelmet arat, a felkészületlen, naiv és szenilis cukiság felett. Magyarán a balos buzik megették reggelire Hodász atyát, aki a félreeső helyen végezte. Vére rajtuk.

Adja magát a kérdés: Hodász atya vagy nagyon hülye, vagy nagyon naiv, vagy mindkettő egyszerre. Ez utóbbi a legvalószínűbb. Mindenesetre egy aspektus még hátra maradt: a morális vakság ténye. Hodász atya kétarcúságát példázza egy közelmúltbéli eset, melyet kiválóan megvilágított egy mandineren megjelent írás.[6]

A cikkíró hölgy Ivanova Patrícia, elmésen és jogosan (!) teszi fel a kérdést, hogy az a Hodász András, aki részt vett az index melletti szimpátiatüntetésen – amit mellesleg a nyíltan abortuszpárti és szintén vérliberális momentum szervezett-, mért nem vett részt a Päivi Räsänen melletti szimpátiatüntetésen, akit a liberális-zsidó „Európai” Parlament egy szentírási idézet miatt börtönbüntetéssel fenyegetett? A válasz a fentiek fényében egyértelmű: Hodász András atya, az ún. liberális katolicizmusban szenved.

Mit takar ez az ellentmondásos fogalom? Ellentmondásos személyiséget, ahogyan azt mons. Marcel Lefebvre érsek olyan világosan megfogalmazta:

„A liberális katolikus kétarcú személyiség, állandó ellentmondásban él. Katolikus akar maradni, de megszállottan szomjazza a világ tetszését.”[7]

Márpedig, ahogyan az Üdvözítő mondta:

„Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6,24).

Ideje lenne hát döntenie Hodász atya! A műsor megszűnése és a nagyböjti időszak kiválóan alkalmas a fájdalmas, de elkerülhetetlenül szükséges szembesítésre. Isten vagy a világ? Öné a választás.

Zöldinges.net – Radó Antal